Ezt a békát is lenyeltem...

pontosítok, békákat.

Végre ezen túl aztán úgyis mindig lesz valami más, nagyon hasonlatos, ami kiborít, amitől, amiből elég, akitől már a plafonon vagy és ha hallod hogy szól már mennél világgá.....

Ma betetőzött, nem akarom többet, se így se úgy... sehogysem....
Nem kell a több mosolyogva előadott munka hátráltatás... főleg nem attól aki a pontosságot várja el tőlem, aki a főnököm.
De hallgatok, nem szólok semmit, akkor sem ha rosszul esik, csak dühöngök, morgolódok magamban és másnak... nem azért mert nem akarom hogy tudja, meg nem azért mert nem szeretném a kínos helyzetet.
Egyszerűen könnyebb így.... hiszen nem tudhatom mért mondta így ahogy.

Hiszen mindenkinek megvan a baja, egyet tehetek odafigyelek az apró jelekre, az emberre a gép mögött.....