főleg annak akivel már 25 éve összekötöttük az életünket.
Aput ma sajnálom, - mert pontosan tudom, hogy milyen ez, túl jól ismerem ezt a viselkedést, érzést - mert ma hazajött időben, hogy el tudja vinni anyut vásárolni, ha már Hugi szalagavatóra készülünk minden legyen frankó.
Időközben anyu elkezdte előkészíteni a süteményt. Valahol a procedúra felénél járhatott, már csak nyújtani kellett a lapokat, meg sütni, krémet keverni....
Felháborodva morgott fenhangon apuval, hogy felborította a napját, mert hát neki már nem lesz kedve este sütni, akkor nem vasalt volna ki hanem hagyta volna a picsába....
Akarj jót és egész nap morognak veled érte. Pedig áldozatot hozol érte, de ő csak puffog. Neki akarsz jót, és nem önző hátsó szándék vezet, pusztán az hogy együtt élsz vele.... jót akarsz neki, meg akarod osztani a terheket....
Nagyon remélem, hogy én nem leszek ilyen azzal aki majd velem szeretné leélni az életét....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése