So.....
mostmár azt hiszem nyugalom van bennem, volt némi feszkó, hülyén is érzem magam miatta, mert körülbelül semmi értelme nem volt annak ami a fejemben zűrt csinált. Vagyis hogy pontos legyek én csináltam a bajt magamnak. De bebizonyosodott hogy ha elmondom mi van bennem, nem feltétlen dől össze a világ, nem lesz atomrobbanás, csak felnőtt emberek módjára meg tudjuk beszélni hogy mi a gond.
Tehát Én HÜLYEGYEREK, elsősorban örüljek a perceknek amiket együtt vagyunk, másodsorban, ne legyek ilyen gyökér és ne hagyjam hogy a rosszkedv miatt mindent sötéten lássak.
Harmadsorban, nyissam ki a szám ha úgy gondolom valami nem oké, ne rágjam magam fölösen a semmin....
Aztán hogy mennyire fontosak a barátok? Csak akkor tudatosítom magamban, mikor bajban vagyok és a semmiből jön a barát és segít, megkérdezi hogy vagyok, és kiszedi belőlem mi a baj. Mert a barátok angyalok, segítenek ha a szárnyaink elfelejtették hogyan kell repülni :)
Szóval ott vannak, és segítenek, bármi történjen is, és számíthatok rájuk, még akkor is mikor már végleg elveszettnek érzem magam. Köszönöm nektek!
És hogy mennyire nehezen tanulok? Uhhhhhhhhhhhhhh, ez a gimp kikészít.... :D not a favorite one :D
but the last exam, i have to do it! I DO WANT!!! :D So i practice, but it makes me tired....
So now.... mennem kell vissza tanulni, ez csak egy kis szünet volt, ami sutyiban történt :)
Meg sem történt, csak káprázik a szemem..... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése