és ez így is van... jöttek mentek az évek, a szerelmek, a csalódások, a közös bulik, a közös jövés menés... az utálatból kíváncsiság, összegabalyodás... jó bartáság... amit nem tört meg a majd 2 év teljes csend.... akkor hívott fel amikor nem bírt el azokkal a csalódásokkal amiket az arcába kapott.... hogy miért? mert én is őt hívtam volna fel.... mert én ismerem őt a legjobban, minden ellenére.... és változtunk, de mégsem ....
minden olyan amilyen volt, a mi kapcsolatunk nem változott... nem fogott rajta az idő se az hogy nem beszéltünk, onnan folytattunk mindent amit egyszer abbahagytunk... és ez így is van jól... és még most is fel fel bukkan bennem a kíváncsiság... mert nem tudnám megnevezni azt az egy vagy több okot ami miatt a barátomnak tartom... nem tudom megmagyarázni miért sodor minket az élet időről időre egymás felé... de lehet nem is az élet hanem mi magunk?
hogy miért mozgatja meg a fantáziám ... azt magam sem tudom.. pedig én már kaptam belőle és tudom hogy milyen ő... de mégis minden ellenére... nem aakrok az eszemre hallgatni... mert nincs értelme... nincs mit megmagyarázni.. pont ezért sodródunk egymás felé, mert nem kell egymásnak magyarázkodni, mert nem kell szabadkozni, és nem mondunk senkinek semmit...
mert egyszerűen csak élvezni szeretnénk az életet.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése