2011. február 12., szombat

rollin' in the deep....

méghozzá főleg az érzelmeim.... vagy inkább a lelkem... nem is tudom már . . .
sok minden történt velem az utóbbi időben... fogalmazzunk úgy hogy nem kaptam jó visszajelzéseket... vagy inkább impulzusokat.. nem olyat kaptam amivel tudtam volna mit kezdeni az életemben...
ami jónak indult az zártonyra futott... tengelyt akasztottunk... és nem ment tovább...
most olyan helyekről kapom a bókokat ami viszont nem esik jól mert nem hozzámillő az ember vagy egyáltalán nem szimpatikus... és azért valljuk be, nem akarok senkit bántani.... próbáltam eddig senkit sem megbántani az életemben... de nem elkerülhető... nem akarhatja mindenki ugyanazt... ideális esetben a kettő egyet akar... vagy egymást.... de ez nem mindig van így... többször fordul elő az első eset... hogy nem ugyanazt akarjuk....

nehéz végigvinni a mindennapjaimat.... nem érzem jól magam..nincsen miért mosolyogni...
nem akartam eddig sem senkinek megfelelni csak magamnak.... egyedül magamnak akarok bebizonyítani dolgokat.... de most elvesztem.... és a hitemet vesztettem.... abban is hogy érdemes gürizni... és abban is hogy megtalálom a másik felem, akit nekem szánt az ég, akivel teljes lesz a lelkem, az életem....

giccsesnek hangzik ez tőlem.... de nem tudom másképpen megfogalmazni....

a sírás szélén vagyok.... nap mint nap...tegnap Ferike kitárta a karjait és amikor szaladtam felé előtört belőlem a sírás... de magamba kellett fojtani... és igen... sok ember között is lehet magányos valaki.... vagy inkább egyre inkább magányos....

Ma Dani is szóvá tette:
"ma nagyon nem vagy sem kommunikatív, se pozitív
baj van? "

Minden rezdülésemre reagál... tudja mi zajlik bennem, megkérdezi milyen napom volt, és odafigyel.... pedig közöttünk a távolság megölte a lehetőségeket! Mégis sokszor gondolkodom el rajta.... mind a ketten egyforma dolgokra vágyunk és valószínű nem véletlenül beszélünk annyit... és mondjuk el egymásnak mi van velünk és mit érzünk... De ez is egy délibáb...

Nem akarok több délibábot az életembe, nem akarok továbbra is álmokat kergetni, nem akarok többé bízni a jobban mert úgysem fog eljönni. Nem akarok reménykedni, és nem szeretnék megbántva lenni, nem szeretném ha hülyének néznének... és nem szeretném ha ebben a lelki állapotban élném le életem nekem szánt hátralévő részét.... élni szeretnék, de most nem megy.... nem úgy hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból és élvezni is tudjam az életem.....

csak keresem az utam . . .  

1 megjegyzés: