Már pár napja....

Na jó van az már szerintem több, mint egy hete hogy le akarom írni ami bennem van....

Jobban mondva, itt lenne az ideje egy rendes postnak már, mert a sok idézet és éppen aktuálisbezsólás max a pillanatnyi elme háborodásomat tükrözheti..... ami valljuk be őszintén.... nem éppen jó....

Szóval itt van az ideje egy 2010-et összefoglaló és kicsit átfogó elemzésének... na jó nem ebből akarok disszertálni...

Lássuk címszavakban

Munka
hát ..... az előző szilvesztertől egészen augusztus 21-ig nem volt a munkámmal problémám, igaz rohadt húzósnak éreztem azt az időszakot, mert sok volt az esemény... 8-osokat készítettem fel a nyelvvizsgára és hajtani kellett elég rendesen, de akkor még nem is sejtettem hogy az lesz a kezdő éveim legszenn időszaka :)
Közben ami igazándiból nem is munka.... kajakozni kezdtem :) ez a legjobb dolog amibe belefoghattam az utóbbi időben....
Aztán nyáron végig táboroztatás.. egyikből a másikba sikerült menni :) jó is volt, meg kevésbé jó is, bár ezt úgy kell elfogadni ahogy van... meg kell benne találni a jó dolgokat is ..asszem...
Aztán jött az ősz és becsapott a krakk.... szóval a DÖK-öt még nyár közepén elvállaltam... gondolva én naív hogy az angolok mellett nem lesz ezzel semmi gond, de közben történt pár változás... Nyúl Márti gimiben landolt, Füzy Évi igazagató helyettes lett... nem vettek fel új matekost, hanem új angolost... mondhatni szart se ért amit bizonyítottam.... azóta is az árnyéka vagyok tanításban önmagamnak... a két alapcsoportom, meg a szakkörök, nem sok sikert vagy bizonyítási helyzetet tudnak adni, hiszen belőlük ha ki is hozzom a maximumot akkor sem lesz jobb mint átlagos a dolog... sajnos ezt be kellett látnom :(
Aztán szörnyűségekből azért van még... rajzot is tartok... 5-6-ik évfolyamon, pont amit utálok... kemény dió...
aztán egyéni fejlesztés... ehhez is annyi közöm van mint a felhőkarcoló építéshez....
a tömegsportnak még örültem is...
tanszobának heti egyszer már kevésbé...
a programok meg a többi itthoni munka mellett nem nagyon volt időm semmire.... elvette az életem ez az egész... aztán kolléganőm egyben jó barátnőm kórházba került, műtéte volt.... 6 hétig nem jöhetett....
így én rettentően csúnyán megszívtam... és a novemberi decemberi időszakban azt sem tudom hogy álltam helyt, vagy mit sikerüt jól véghez vinni... nem érzem hogy jó dolgokat sikerült volna összehozni... inkább azt hogy elpancserkedtem... mondjuk 1 seggel... hiába nagy... 20 lovat azért nem lehet... ezt be kell látnom, de azt is hogy megfogyott a lendület... köszönhetően a vezetésnek...
Na ha erről a részről sikerült legtöbbet írnom, eskü felkötöm magam :S mert az semmi mást nem jelent csak azt hogy munkakórban szenvedek.... :(

Szerelem:
oh ugyan..... ez az év sok mindenre nem volt jó ilyen tekintetben....
már rögtön az év elején érzelmi válságba kerültem... megjelent az életemben a "balfasz" (Pisti hívja így.... )... de valahol igaza van csak akkor ez még nem volt ilyen nyilvánvaló... januárban az volt nyilvánvaló hogy megkavarta az érzelmeimet azzal amilyen... kedves volt, incselkedő... de nem több... én pánikoltam és vissza tértem a régi kerékvágásba, elhesegettem a dolgokat a fejemből tartottam a távolságot.. többet is mint kellett volna... mert az akkori párkapcsolatomat nem akartam veszni hagyni, mert már valami nem olyan volt benne mint régen... aztán ez az érzés ott lebegett még 4 hónapig... 4 hónap bizonytalanság, sok sírás, nem éreztem már hogy szeret... és mint annyiszor most is hallgatni kellett volna az rzelmekre és lépni gyorsan tovább... bár ha úgy tettem volna nenm tanulok az esetből semmit... nem tanulom meg a leckét... aztán véget ért... That was the end os qud 'end....
és kitárult a világ... jobban lettem, tudom nem így kellett volna lennie, de 4 hónap érzelmi poklok pokla pont eléggé megrázott ahhoz hogy felszabadultnak érezzem magam.... és jött Gábor... újra incselkedett....és ahogy azt ma már tudom... ha valami nem megy... még rágondolni sem szabad... de megtörtént... elcsattant egy (na jó... egy délután, de több csók...) és én a fellegekben járva gondoltam, hogy úristen én ennek a hihetetlen jó pasinak... neki tetszek.. aztán a kurva nagy húzás nem jött be... utólag kiderült " ha megcsókolod a királyfit békává válik... " sajnos ez egy bizonyított tény... (mostmár duplán is..
aztán bejött a képbe egy ismerős idegen (Misi)... egy szép déli órán rá kellett jönnöm, hogy kapcsolatban van, csak nem velem......

és igen "egy pasi akkor nem hív, ha nem akar hívni" ez tényleg ennyire egyszerű....

aztán ezeken a dolgokon túlléptem... szerettem volna egy társat, iszonyat magányos is voltam... és annyi év után Danival erősödni kezdett a kapcsolat..... azon kaptam magam hogy reggel vele fekszek... (tőle köszönök el utoljára) és vele kelek (vele beszélek először msnen...) furcsak az élet... egy 6 évvel ezelőtti csók miatt tartjuk  a kapcsolatot... nyűglődtünk, de a távolság az sok ... bárhonnan is nézem, beosztásunk nem jól passzol, esélytelen időt együtt tölteni... Márta túra is azért oda lett szervezve hogy lássam... de nem sikerült..... el is voltam keseredve... de a mai napig... ott bújkál bennem.... hogy lehet egy próbát megérne.... hiszen többet beszélek vele lassan mint bárkivel... és ..... szilveszterkor... ő volt az év utolsó és a 2011es év első hangja... :) jól esett!!!  :)

közben ostrom alá vett Ádám... igen .... furcsa hogy már nem a becenevén szólítom... de más síkra került..... az életemben és az értékrendemben... eddig is bírtam... és jókat hülyéskedtünk, beszélgettünk... a történtek után is a barátja szeretnék maradni, hogy ez mennyire fog sikerülni nem tudom... összekuszálódtak a dolgok, de nem hinném hogy ne lehetne megbeszélni, szerintem idő kérdése a dolog....
az igazat megvallva randiztunk... párszor...és megnyíltam... pedig nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan képes leszek....
úgy éreztem, és azt is éreztette velem, hogy kellek neki, mint nő...amitől sokkal jobban éreztem magam, ami miatt végre legalább a randik erejéig száműztem a sport cuccokat és nőkét léptem színre... jól éreztem vele magam... felhőtlenül, nem volt bennem stressz.... minden apró dolog amit megtudtam róla tetszett.. kezdtem megismerni... aztán jött egyik napról másikra egy 180 fokos fordulat.. és azóta hát eltelt 4 hét... és én is tudom hogy ebből már nem lesz semmi (még akkor sem ha én hajlandó vagyok a dolgokra... ) tiszta sor hogy neki nem én kellek... fáj de ez így van.. jó lett volna tisztán látni... de lehet még jobb ha nem... ebből azt hiszem.. mármint ebből az utolsóból és az előzőekből azt sikerült megtanulni, hogy nem szabad megnyilnom és ezt fáj még leírni is... ha valami nem megy akkor iszonyat gyorsan rövidre kell zárnom és tovább lépni, mert sérülök, én is tudom.... minden egyes "vereség" gyengít, veszítek az önbizalmamból, ami a látszat ellenére nincs.. veszítek a mások iránti bizalmamból... nehéz.. nehéz megtalálni a helyes utat.... bár ... karma... én is rengeteg embert hagytam ott 1-2 hét után iszonyat hülyén.... okoztam embereknek olyan fájdalmat amiket én újabban átélek... de tény hogy a sok olyan kapcsolatom után ahol megcsaltak végre megérdemelnék egy ici pici boldogságot... nem önző vagyok... csak elfáradtam... nehéz szeretni ha téged nem szeretnek.... én ezt a legutóbbiban éreztem és iszonyatosan fájt hogy bármit teszek, bármilyen vagyok, az kevés ....
nehéz ezzel együtt élni .... talán egy kicsit, egy ici picit... kaphatnék abból a boldogságból amiért aztán érdemes harcolni??
nem.... nem szabad olyat kívánni amit nem kaphatok meg....
Atesz sem érti.... hogy mért nem állnak az ajtómnál sorba, hogy miért bánnak el mindig így velem... túl naív vagyok... elhiszem hogy egy kicsit is kellhetek valakinek.....naív, buta kislány.....

Pénz
na ez az ami hidegen hagy és leszarom...... megtanultam idén hogy az értékes tárgyak és a pénz arra jó hogy elvakítson és önzővé tegyen......
annyi legyen amiből megélek... a többi fölösleges!!!

Kapcsolatok
Sikerült rendeződnie párnak.... például a szüleimmel... pedig őket csúnyán bántottam az év első felében.... nem volt szép tőlem sőt.. mostmár tudom, hogy ők nekem jót akarnak és látják hogy mi a jó nekem még akkor is ha nem akarom elhinni..... sokkal jobb a szemük az ilyenekhez....
Anyuval is sokkal jobb lett a kapcsolat... megkockáztatom még sose volt ilyen jó! :)
Hugival is minden rendben... :)
És a barátok... ő nélkülük én már nem lennék semmi, mert ők tartanak életben!!!
Ha nem is tudják, ők mindig akkor érkeznek amikor a legnagyobb szükségem van rájuk! :)

Egészség
az ... érdekesen alakult.... év elején a lelki bonyodalnak kihatottak a testemre... állandóan beteg voltam... aztán nyáron felerősödtem :)
ősszel pedig jött a stressz, a sok ideg, ingerültség, és hiába az edzések az lett a vége ... az az ominózus eset amikor sík talajon lettem magamra önveszélyes :D igen... a szalag húzódás meg a zúzódás.. byby boka..
azóta se jött helyre mert a meló miatt lábon hordtam ki a dolgot... szép nemde??
szóval... még helyre kell jönni...
de az biztos hogy a 2011-es évben egészség közptontú leszek!! :)


Szóval... ez lett volna 2010.. néhol dióhéjban néhol meg litániában.... nem volt könnyű év...   sok mindenen mentem át.. és itt vagyok.... :)
az biztos hogy a következő évben magamra, a testemre, a lelkemre, a belső összhangomra fogok koncentrálni, mert anélkül semmi vagyok, egy roncs.. tehát új kihívások jönnek... maganak állítom fel az elérendő célokat és nem feltétlenül mások nekem... talán idén megtalálom a helyes, a jó utat afelé hogy teljes életet éljek!

legalábbis....  I really hope so!!! :)