:(

Mert most nem látom értelmét annak hogy létezem...
legalábbis nem így..
Máté ma egyik megkeseredett, besavanyodott tanáráról beszélt....
Én is ilyennek érzem most magam...
Nem látok előrelépési lehetőséget, nem látom értelmét annak amit csinálok...
És úgy érzem később sem lesz ....
Nincs erőm újba fogni, vagy befejezni amit elkezdtem... egyszerűen el vagyok fáradva.... és ez csak a munka része....

Amikor nem látom az alagút végét... hogy mikor fogok én önállóan saját lakásban élni, ha máshogy nem akkor egymagam....de ez is borzasztó, hogy jelen pillanatban nincs önálló életem.....
Reggel elmegyek dolgozni, hazaérek akkor itthon folytatom este későig.. mégsem jutok előre... a családnak besegíteni keveset tudok, rámegy a hétvégém a felkészülésre...

Kimozdulni nem mozdulok... utálok kimenni az emberek közé, mert nem érzem azt hogy nekem szükségem lenne bárkinek a bírálatára, vagy bármire az emberektől...
Szórakozni nem járok el, se helyben se máshol, egyszerűen nem tudom mi értelme van ha a tanítványok vesznek körül még ott is.... egyszerűen a felnőtt, korosztályombeliek már a saját életüket építik, küzdenek egy közös jövőért, vagy éppen egy munkáért vagy bármiért.... én meg itt vagyok 24 évesen és egy csőd az egész....

anyámékkal élek, bringával járok, kutyám van.....

és ezek mellett egyedül sexuális ajánlatokat kapok... hogy egy éjszakára jó lennék... hogyne... nem ágyas vagyok a középkorból, hanem érző lélek....

Én őszinte simogatást szeretnék és érzelmeket!

de úgy tűnik én arra születtem hogy egyedül legyek.....