annak, ha a barátaim sinen vannak és boldogok!
Jó látni, hogy belevágnak merésznek tűnő dolgokba!
Hogy élnek nap, mint nap, igaz sok apróbb-nagyobb gonddal, de élnek
és még ha nekem nem is úgy szoktak, összejönni, vagy esetleg nem úgy fognak alakulni, formálódni a dolgok,
akkor is még van aminek lehet örülni.... egy gyógyulásnak, egy életnek ami hamarosan útra kelhet, egy közös jövő tervének, egy új otthon kialakításának!
Minden nap akad valami aminek lehet örülni csak mi balgák nem vesszük észre.... mert azt gondoljuk ha rohanunk és hajtunk azzal jobb lesz, de idővel belefáradunk, befásulunk és nézünk magunk elé....
sokszor görcsösen akarunk hirtelen egy kapaszkodót, de rájövünk hogy mi magunk vagyunk azok akik saját magunk békéjét meg tudjuk teremteni, hogy mit tehet ebben egy társ?
Ott lehet és támogathat, és segíthet, mutathat utat, és megmutathatja mindennap hogy mi az amiért érdemes a napokat elkezdeni, felkelni a paplan alól, küzdeni ha épp az kell és azon van a sor.... aztán megpihenni, és tudni azt hogy van aki figyel és szeret!
Akárhányszor Csillára és Gabóra nézek, átjár a nyugalom és tudom, hogy ha egymásra is mordulnak mert féltik egymást és vannak saját érveik, mégis, az a szeretet ahogy óvják egymást, az egy földöntúli valami, ami nem terem mindenütt, amit csak az adhat aki neked van rendelve!
Hiszek benne hogy van ilyen, kérdés hogy felismered-e vagy elvakít minden és elsétálsz mellette....
és ki tudja mikor, talán egyszer én is érezhetem majd azt, hogy milyen ez a egész... de addig sem csüggedek, csak hiszek... hogy ő talál meg engem... még akkor is ha éppen elsétálnánk egymás mellett, mert elvakít a sok sok emlék és a sebek....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése