Levél fiatalkori önmagamnak...

A wmn.hu oldalon volt egy poszt, ami után felbuzdulva én is megírtam a magam kis levelét fiatalkori önmagamnak! :) 


Kedves Én!

Annyi jó tanácsot tudnék neked írni, hogy az már fáj... 

De csak párat kapsz... 

Csinálj mindent úgy, ahogy a szíved diktálja. 

Kövesd a belső hangot, kövesd el a hibákat, botlásokat. 

Minden ami veled történik, történni fog, és ahogy ezekre te reagálsz, pont oda vezet majd, ahol most vagy.

Most a helyeden vagy. 

Megtaláltad ennyi év után, pedig voltak akik szorgosan beléd akarták beszélni, hogy ott vagy jó helyen ahol akkor éppen vagy. De Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem így van, akkor és ott mikor ezeket mondják, nem vagy jó helyen. Tehát, ahogy Te is érzed, vívd meg a harcaid, akkor is ha előtte félsz tőle, akkor is ha néha úgy érzed durva voltál. Ezeknek az embereknek pont erre van szüksége, hogy észrevegyék felnőtt, önálló gondolkodású ember vagy, aki el tudja dönteni merre szeretne menni tovább és ezért vállal minden felelősséget.

Menj azon az úton, amit Te úgy érzed járnod kell... Meglásd jól teszed. 

Hiszen, ha nem így teszel, nem jutsz el ide, ahol most 30 éves korod küszöbén vagy.

Szeretve vagy, megbecsülve, értékelve. Felnőtt nő vagy, feleség, és most már 5 hete édesanya. 

Gyönyörű dolgok részese vagy. Itt szuszog melletted az a csoda, amiért élni érdemes. 

Ne hagyd ki a jó pillanatokat, mosolyogj sokat, nevess, viccelődj, de azért a munkád vedd komolyan és csináld tisztességesen, úgy ahogy magadtól elvárod, mert még akkor is megéri, ha Te sokszor nem így érzed!

Lesznek jó kis túrázós élményeid is. Kajakozz, bringázz, túrázz... 

És nekem a Camino nászutat ki ne merd hagyni az életedből! Akkor sem ha drágának tartod! :) 

Életed egyik meghatározó élménye lesz! Jót fog tenni, a kamasz és fiatal felnőtt éveid után! 

Most pedig búcsúzom! Tudod, mi a dolgod! :) 

Ui.: Nem árulom el, sem azt ki lesz végül a férjed (úgysem ismered még meg jó darabig) és azt sem, hogy kicsi lány vagy kicsi fiú édesanyja leszel! Nem rontom el a várakozás örömét, és a meghitt pillanatokat! :)

A boldogság napja... :)

Tegnap (március 20.) volt a "boldogság napja".
Bár én nem csak ezen az egy napon vagyok boldog, mégis elméláztam rajta, hogy számomra mi is a boldogság.
Vasárnap reggel 6 óra táján, az ágyban fekve számomra a boldogság egyik forrása a jobb oldalamon szuszog a kis borostás arcával. A boldogságom másik forrása még a pocakomban mocorog, és kezdi kialakítani a számára megfelelő napirendet számomra is. :)

Konfucius szerint.....

Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.

A végeredmény :-)

Day 1:
65.15 megtett kilométer
45.9 maximális sebesség
14.9 átlag sebesség
4 óra 32 perc bringán töltött idő

Day 2:
56.65 napi megtett kilométer
15.4 átlag sebesség
37.1 maximális sebesség
3 óra 40 perc bringán töltött idő
122 összesen eddig megtett kilométer

Day 3:
56.44 napi megtett kilométer
15.6 átlag sebesség
22.7 maximális sebesség
3 óra 36 perc bringán töltött idő
178 összesen eddig megtett kilométer

Day 4:
51.94 napi megtett kilométer
14.4 átlag sebesség
31.8 maximális sebesség
3 óra 35 perc bringán töltött idő
230 összesen megtett kilométer 4 nap alatt :-)

A végeredmény:
Rengeteg jó élmény
Jó érzés hogy megcsináltuk
Baleset, defekt, izomláz mentes 230 km :-)

2*2 kerék, több mint 200 km, 4 nap, 2 gyogyós.... :P

Holnap reggel a bringáinkkal és a csomagokkal vonatra pattanunk, aztán irány Balatonalmádi, onnan pedig meg sem állunk vasárnapig és vissza Almádiig. :)

Igen, igen, körbe fogjuk tekerni a nagy magyar tengert. :)

Induljon a csomagolás, és kapcsolódjanak ki végre a tekergők. :) :P ;)

Helyére került....

Az a bizonyos lakat! :)
Igaz már régen, hiszen a lakatos blogbejegyzés utáni nap már a pécsi kerítést díszítette..... :) Ilyen volt a happening... :)

Az a bizonyos lakat :)

Amikor első körben összejöttünk már a második hét végén Pécsre mentünk együtt. :)

2011.04.16. 

Ott láttuk ezt a lakatos kerítést, amin én ledöbbentem, de igazából tök aranyos dolognak tartottam...

A szerelmesek tesznek egy lakatot amibe bele van gravíroztatva a nevük meg a dátum. 

Én ennyi együtt töltött év után úgy döntöttem kreatívabban oldom meg... :D

2013.07.05-én elkészült a miénk is, ami hamarosan a helyére kerül.... :)

Az ember...

A dalai lámát arról kérdezték, mi az, ami a leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban. Ezt válaszolta:„Maga az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. Annyira izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent. Ennek eredményeként nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha sosem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”

Tanmese: mi a szerelem és a házasság? :)

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „MI AZ A SZERELEM?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár. A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő.

"MINDIG KUTATSZ EGY JOBB UTÁN, ÉS CSAK KÉSŐBB JÖSSZ RÁ, HOGY AZ IGAZIT MÁR ELMULASZTOTTAD."

„Akkor MI A HÁZASSÁG tanárnő?” – kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” – felelte. A szabály ugyanaz. Nem fordulhatsz vissza sosem.” – tette hozzá.

A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” – fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül....” – tette hozzá.

„Ez a házasság!”

Hogy megértsd.....

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülötte thozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest, aki atalálkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste avonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

A Tegnap történelem.
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.

A barátok nagyon ritka drágakövek.
Mosolyt varázsolnak az arcodra, és bátorságot adnak a sikereidhez.
Meghallgatnak, megdicsérnek, és mindig nyitva tartják a szívüket neked.

Böjte Csaba

"Milyen nehéz valójában egy pohár víz? 

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott "félig üres vagy félig teli?" kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz?

A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!"

....

" A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. „Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: „Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: „Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, „Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, „Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

Csilla néni okosságokat posztolgat....

"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."
popper

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Csitáry-Hock Tamás

Jó reggelt!
/Royal/

"amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk.
És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében"
-Zacher Gábor

Hogy lehet megölni egy nőt nap mint nap?

 
- amikor egy férfi hazajön 
1.-Kaja van? (jobb esetben behapzsolja és annyit sem mond kösz, vagy meg sem eszi)
2.-Rend van? helyes ezt vártam.
3.-Ruhát mostál?
4.-Felesleges az álmaiddal tölteni az időt itt vagyok én...
5.-Egy ölelés majd egy kérdés: Dugunk? Ha a válasz nem, akkor te már nem is szeretsz! Ha igen maximum 5 perc hiszen ő fáradt!
6.-Van vasalt ruhám holnapra?
7.-Holnap mit csinálsz? Mert mosni, főzni, takarítani kellene(közben a ruháit a földre dobálja...)
8.-Amikor este a nő az érzéseiről beszélne, hiszen ez így neki nem jó.....a férfi hangos horkolásba kezd, és ha véletlenül a nőnek összetörik e miatt a szíve és sírni kezd a férfi csak ennyit morog oda: NE HISZTIZZ MÁR FÁRADT VAGYOK!
9.-Másnap hajnalban elmegy dolgozni és oda dob egy sziát.

10.-A végén minden kezdődik előröl, soha nem mennek sehova, hiszen az drága. Elfogynak a romantikus gyertyafényes esték. Nincsenek már meglepetés csokik mikor hazajön. Eltűntek a mindennapi bókok amitől egy nő különlegesnek érezhetné magát. És ha véletlenül csinosan öltözik fel a bók helyett csak annyit kap, mész valahová?

Mosni, főzni, takarítani, dolgozni, cukinak lenni, szexistennőnek lenni, kedvesnek és mosolygósnak lenni mindig, és mikor ez így is van, nincs értékelve természetesnek veszik, hiszen ez a dolgod.
Így hal meg egy nő nap mint nap és ha elhagyják a férfit, természetesen a nők a hibásak, mert nem szerették a párjukat eléggé. Pedig ez csak egy jogos önvédelem, hogy ne haljanak meg teljesen belülről, mert még mindig könnyebb egyedül, mintsem rabként élni saját életükben.

~ Ami volt, elmúlt, nem változtathatsz rajta. Ami lesz, azzal majd megbirkózol, amikor ideér. Ne aggódj! Ami MOST VAN, az a tiéd. Pusztán ezért vagy felelős. Mert ez az egyetlen, ami felett hatalommal bírsz.

2012 év összegző :)

Eljött ez is... pedig majdnem lett világvége :DDDDD haha :D

Szóval, jó szokásomtól eltérően most új év napján írok. az egyetlen ok, hogy annyira pörögnek az események, mindig van valami, és mire odaérek hogy ideülhetek a géphez már hulla vagyok és félig alszok! :D

Sok minden kimaradt, mert az életem egy olyan irányt vett ami úgy van rendjén ahogy van. :)
Összeköltöztünk és mondhatni egy új életet kezdtünk, együtt! :)

Október első hete óta az életünk még sűrűbb lett. Ugye a házimunka az ránk marad ( én mondjuk eddig is sokat csináltam, tehát nem nagy változás), viszont meg tudjuk osztani a főzést, takarítást, egyebeket... :)
Ez a mai világban nem csinálható másképpen ha jól akarjuk kialakítani az életünket. Együtt fáradunk el, s együtt pihenünk. :)

Sok plusz munkát vállalok el, hiszen ebből jön a plusz pénz. Ez viszont nehéz. Lesznek idén bőven kihívások.... Nem lesz ez sem egy egyszerű év, de sok új, remélhetőleg hasznos dolgot fogok megtanulni.

Igyekszem, majd megtalálni az utat, hogy a lehető legjobban csináljak mindent! Igaz ez elég sok időmet el fogja venni.... De remélem megéri. :)

2012-ben sok sok helyen jártam/tunk...
Skócia egy örök élmény. :)
És az egy-egy napok amiket eltöltöttünk itt ott... az nagyon jól esett a lelkünknek.

Volt rengeteg nagyon nehéz pillanat... és sajnos azt kell mondjam hogy jobb hogy eljöttem otthonról.
Még most is nagyon jól tudom hogy minden szaron amit kigondol hogy úgy volt, megy a sértődés.... De ezen változtatni nem tudok. Én igyekszem jó gyermeke lenni. Nem szégyent hozni rájuk. Segíteni ha tudok.

Annyi mindent tudnék írni hiszen sok minden történt. :)

Esküvők hada. :D A csajokból asszony lett, Sziszu, Andy, Réka már nagyon jó úton vannak. Lassan házaik is lesznek és jöhetnek a bébik! :)
Pisti is elkelt... 9 hónap leforgása alatt esküvő. :)
Patakiéknál is bővül a család az esküvő után, bármelyik nap jöhet a jó hír :)

Nyusziék is remélhetőleg már egyen többen köszöntik az új évet. :)
Mesiék és Csucsuék is kibővültek, Attila és Réka bébi szépen növekednek! :))
És van aki a sarkára állt és azt mondta elég. Csillára felnézek, hiszen ezt nem sok más ember tette volna meg. :)


Hát igen.... ha kívánni lehet akkor sok sok szeretetet és kicsattanó egészséget nekik! :)

És Én?
Nekem idén sok mindenben volt részem.
Osztoztam örömökben, bánatokban, igyekeztem odafigyelni mindenkire aki fontos nekem.
Megkérték a kezem.
Elköltöztem otthonról.
Dolgoztam keményen.
Önállósodtam, s nem egyedül.
Új feladatokkal gyürkőztem.
Mosolyogtam sokat.
Utaztam, láttam sok szépet, és igyekeztem minden pillanatot teljesen megélni.
És próbáltam helyrebillenteni azt amit talán sosem lehet....

Annyi minden történt..... :)

Rossz és jó dolgok egyaránt... de a vége az pozitív. Mindenképpen.

Most kicsit úgy érzem, semmi sem lehetetlen. Persze én is tudom hogy az ember ereje, türelme és akaratereje is véges. De van aki kézen fog és vigyáz rám. :)

Kívánom hogy az a sok jó ami engem ért, másoknak is jusson, persze csakis úgy hogy azokat kellően tudják értékelni, hiszen a nagyság az apróságokban rejlik! :)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe, hitbe, kedvbe,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe!

" A karácsonyi csoda a szívedben él..." :)

"Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája."

Elveszve....

So... Tudom, tudom.... eltűntem, mint az a bizonyos szürke szamár....
Elvesztem a munkában, a lakás alakításban, a teljesen önálló életben, a főzésben, mosásban, takarításban, a család látogatásban, a problémák-félreértések elsimításában.
Elveszett az egyensúly is valljuk be nőiesen.
Tegnap este döbbent arccal fordultam oda a drágához, hogy mért nem szólt még hogy nekem olyan narancsbőr van a combomon hogy lassan hámozni lehet.... Ő közölte hogy mióta újra együtt vagyunk az ott van...
AJVÉ... ezek szerint .... igen Niki, elhanyagoltad a tested... pocakod is van, ami tőled az utóbbi időben nem megszokott...

Szóval önvizsgálat kell.... tüzetesen... plusz kell egy rendszer.... és amit beépítek mostmár ne hagyjam kiesni.
Senki sem állítja hogy ez könnyű lesz, főleg azért mert az új élet rendszerint új dolgokat hoz, új feladatok elé állít, és új rutinokat alakíttat ki velem.
Meglátjuk mit tudok tenni.
Mindenesetre, most nagyon érzem hogy szét vagyok forgácsolva, ma már undorral ültem bent a tanáriban, hiszen a kollégáim nem segítik, hanem hátráltatják a programok alakulását.
Irányítani, szervezni, és ezt jól, nem bürokratikusan tenni elég nehéz...

Kicsit belefásultam....
És lehet igazuk van az "okosoknak", hogy most kéne az az esküvő meg most kéne a legkisebb Manci, hogy életem a mókuskerék helyett egy olyan dolognak legyen szentelve amiben másképpen teljesedhetek ki....
De ez legyen csak a jövő zenéje....

Egyenlőre maradok itt, és teszem a dolgom... s kíváncsi vagyok hogy lesz a folytatás.....

Kezemben a menyország kulcsa! :)

Manci-lak :D