Elveszve....

So... Tudom, tudom.... eltűntem, mint az a bizonyos szürke szamár....
Elvesztem a munkában, a lakás alakításban, a teljesen önálló életben, a főzésben, mosásban, takarításban, a család látogatásban, a problémák-félreértések elsimításában.
Elveszett az egyensúly is valljuk be nőiesen.
Tegnap este döbbent arccal fordultam oda a drágához, hogy mért nem szólt még hogy nekem olyan narancsbőr van a combomon hogy lassan hámozni lehet.... Ő közölte hogy mióta újra együtt vagyunk az ott van...
AJVÉ... ezek szerint .... igen Niki, elhanyagoltad a tested... pocakod is van, ami tőled az utóbbi időben nem megszokott...

Szóval önvizsgálat kell.... tüzetesen... plusz kell egy rendszer.... és amit beépítek mostmár ne hagyjam kiesni.
Senki sem állítja hogy ez könnyű lesz, főleg azért mert az új élet rendszerint új dolgokat hoz, új feladatok elé állít, és új rutinokat alakíttat ki velem.
Meglátjuk mit tudok tenni.
Mindenesetre, most nagyon érzem hogy szét vagyok forgácsolva, ma már undorral ültem bent a tanáriban, hiszen a kollégáim nem segítik, hanem hátráltatják a programok alakulását.
Irányítani, szervezni, és ezt jól, nem bürokratikusan tenni elég nehéz...

Kicsit belefásultam....
És lehet igazuk van az "okosoknak", hogy most kéne az az esküvő meg most kéne a legkisebb Manci, hogy életem a mókuskerék helyett egy olyan dolognak legyen szentelve amiben másképpen teljesedhetek ki....
De ez legyen csak a jövő zenéje....

Egyenlőre maradok itt, és teszem a dolgom... s kíváncsi vagyok hogy lesz a folytatás.....