hiszen az életem is olyan mint a kajak:
- ha nem húzunk egyszerre, nincs összhang, akkor nem tuduk kimászni az ökörnyálból
- akkor megy ha evezel, amúgy megáll....
és akkor jött a többi is...
- ülök a híg fosban vagy megpróbálok belőle kimászni / evezek vagy majd visz a szél arra amerre
- ha akarok megoldom hogy a hobbimmegmaradjon, bár a megszokáson a változtatás sokat segít, hiszen jönnek új nézőpontok, új emberek, új helyzetek
- nem szabad elsüllyedni az egykedvűség mocsarában
meg persze az is eszembe jutott, hogy:
- nekem kell különbnek lenni, megmutatni hogy attól hogy velem "komiszul" bánnak, nekem nem feltétlen kell, hiszen megvan mindenkinek a maga keresztje, néma gyereknek meg anyja se látja a fától az erdőt....
- kérdezni kell, beszélni, az tény hogy ha csak te próbálkozol megette a fene, és persze az is igaz, hogy nem kell mindent eltűrni a végtelenségig....
- sajnos lépni kell, nincs mese, fejest kell ugrani, mert attól még nem fogok megtanulni úszni ha csak nézem.....
"nekem kell különbnek lenni, megmutatni hogy attól hogy velem "komiszul" bánnak, nekem nem feltétlen kell" ez tök jó, hogy egyedül rájöttél :D mindig azt mondom, hogy van az szint,a mi alá nem süllyedek :D
VálaszTörlésIGen a szintes jellegű dologra mindig az jut eszembe amit a legjobb barátom ( Pisti ) szokott mondani:
Törlés"Ne vitatkozz hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre és megvernek a rutinjukkal!" XD
:)))
VálaszTörlés