Mindenki sérül élete folyamán. Azonban az a tapasztalatom, hogy manapság sokan állandóan sebeik körül forognak. Él bennünk a vágy, hogy gyermekkorunk összes sérüléseit felfedjük, hogy aztán feldolgozhassuk őket. Úgy gondoljuk, minden sebet el kell tüntetnünk, mindent, ami bennünket beteggé tesz, ki kell radíroznunk. Ám ez az út zsákutcába vezet. A helyes út az, ha megbékélünk sérelmeinkkel. A sebeket értékként fogom fel. Ott, ahol megsebzett vagyok, ott vagyok érzékeny az emberek iránt. Jobban megértem őket. Sőt mi több: ahol sebzett vagyok, ott kerülök érintkezésbe saját szívemmel, igazi énemmel.