Nem találom a megoldást!

Lehet hogy már nincs is?
Addig tétováztam és addig tűrtem, maradtam csöndben, vagy éppen puffogtam magamban, míg a megoldás egyetlen lehetőségét elszalasztottam?
Nem látom a helyes kiutat.
Nem látom azt a kiutat, ami azt eredményezné hogy ez az egész helyrebillen, hogy lesz beszélgetés, hogy nem csak ülünk csöndben egymás mellett,  hogy legyen kedvem velük megosztani azt mi történik éppen velem, hogy mi zajlik bennem, hogy mért vagyok csöndben vagy mért pörgök ezerrel, hogy mit várok, és hogy milyen nehézségekkel küzdök meg nap mint nap.

És jött a rádöbbenés, amitől legszívesebben kifutnék a világból....
Sose volt ez jó, sosem volt család....
Éltünk egymás mellett négyen szépen csendben, vagy éppen hangosan....
De nem beszéltünk fontos dolgokról....

Mindig is egyedül hoztam döntést, ha úgy tetszik mentem a saját hülye fejem után, és csináltam baromságot, éreztem jól magam, és tanultam, dolgoztam, a magam kárán, vagy más hülyeségéből okulva.....

És most itt vagyok.... mivel érzelmileg nem függők a családomtól egyszerűen megfoghatnám magam és hátat fordíthatnék az egésznek, lehetnék én a világ legrosszabb, legönzőbb gyereke, és egyedül folytatném tovább az utam.... fizikailag egyedül, mert lelkileg és érzelmileg eddig sem támogattak.

Most pedig nem tudok megbírkózni azokkal a dolgokkal amik itt vannak....
Nem tudok olyan megoldási lehetőséget felmutatni amitől jobb lenne....
Végig játszom fejben az összes lehetséges helyzetet, megoldási lehetőséget, és egyszerűen már most látom hogy mielőtt belekezdenék dugába dől az egész....
Süket fülekre talál, falakba űtközik a próbálkozásom.
És én érzem magam ez miatt rosszul, én aki próbálkozom, aki nem akarja hagyni hogy ez továbbra is így legyen, vagy rosszabb.

Nem tudom mit tehetnék, hogy mihez kezdjek.
Pedig ezt egyedül kell megoldanom, ezen egyedül kell végigrágnom magam, és nekem kell viselni a következményeket, azokat amik még rám várnak.

Hiába is tagadnám, rossz kedvem van. Bezárva érzem magam, úgy érzem megfulladok, úgy érzem nincs támaszom és nincs háttérországom.
Egyedül vagyok és ha meglépem az egyetlen lehetőségnek tűnő lépést végleg, végérvényesen egyedül leszek.... a gondokkal, számlákkal, érzelmekkel, a vacsorakészítéssel, a munkával..... mindennel....

Szomorú vagyok és csalódott...
Nem látom a kiutat.....