Én meg pláne, mert mint annyiszor hangoztatja a "jobbik felem", hát nem az eszemért szeret! :)
Tehát mindig tanulunk, bár van, hogy nem is vesszük észre.
Nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget bizonyos dolgoknak, csak elmegyünk mellettük, nem vonunk le következtetéseket, nem morfondírozunk el rajta, hogy van más út is.
Én sokat figyelek meg, és sokat kell hogy idomuljak, nagyon türelmesnek és előzékenynek is "kell" lennem.
Hiszen nem feledkezhetek meg arról sem honnan jöttem, és arról sem hogy most nincs előttem a konkrét cél.
Vannak tervek... de úgy is fogalmazhatnék, hogy "az ajtó előtt türelmetlenül, tömött sorokban, állnak a vágyak és arra várnak, hogy valóra várjon mind".
Tehát, legyek kitartó, türelmes, figyeljek, legyek rugalmas, előzékeny.
Ha mindez jó időben jó helyen van, a mosoly nem véletlenül tapad majd az arcomra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése