Írok egy kicsit magam módján, magamról....

Tehát vannak események, amik úgy hatnak az ember lányára hogy sírni tudna.....
Kivételesen örömében. :)

Kedden megérkezett, hazaért, és sietett hozzám, hogy meglepjen.
Sikerült.... Örültem neki, nagyon! És ezt emeljük többszörösen négyzetre, hiszen jó pár percig öleltem, és majdnem tényleg sírva fakadtam ahogy átölelhettem.
Nem volt sokáig távol, nem hónapokig nem láttam, mégis hiányzott, nagyon.

Aztán elhangzott még két mondat.
Első: - Gondolkodtam.

Ekkor először pánikba estem, hogy úristen mi fog következni most. Persze egyből rossz dologra gondoltam.

Pedig csak egy olyan mondat következett amitől megint csak örömömben sírva fakadtam volna.
- Azon gondolkodtam, hogy tudnánk rendszeresíteni az esti együtt tévézéseket.

:)

Tervez velem, velem szeretne lenni. Én pedig boldog vagyok! :)