2011. szeptember 4., vasárnap

"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.'

Márpedig nobody wants to be alone... amit el kell tudni,  és el is kell dönteni hogy megéri-e... hogy bírod-e... hogy szereted-e annyira hogy az segítsen át minden elétek gördülő akadályon...
hogy ami ott van a háttérben, amit csak kihúztál belőle, hogy az hogy fog benned érlelődni, hogyan fogod tudni kezelni, vagy inkább fogod-e tudni kezelni.....
mekkora a súlya a kimondott szónak? túl nagy.....

nyitottam felé.... megengedtem azt amit másnak is csak nehezen.... itt volt velem, mellettem....
vele aludtam el és vele ébredtem, magamban azt kívántam bárcsak minden reggelt így kezdenénk együtt és így fejeznénk be a napjainkat......

megint kuszák a gondolatok :(
nem könnyű vele, mégis mégis belementem és benne vagyok és próbálom kihámozni a dolgokat és örülök minden együtt töltött percnek és örülök hogy velem akar lenni, hogy felhív és elmondja a gondjait hogy mi jár a fejében. örülök és jó vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése